Lehet, hogy ebben az évben már nem írok blogot, mert elutazom innen egy olyan helyre, ahol még Internet sincs.
Ezért most szeretnék röviden összefoglalni valamit mindabból, amit ebben az évben megtudtam, megismertem, megtapasztaltam a Kultúrkert és a Kafkajazz kapcsán. Szerencsétlenül szerencsés kezdetként áprilisban tíz év működés után bezárt a Café Dante, amelynek létrehozásához szintén volt közöm, így a Kultúrkert nyitása váratlanul staféta-átvétellé vált és én arra gondoltam, milyen kedves szokásom ez, hogy tízévente nyitok Pécsen egy kultikus kocsmát. A Kert másmilyen lett. Tágasabb, misztikusabb és értehetetlenebb, mint a Dante valaha, nem kocsma lett, bár az ellen sem lett volna semmi kifogásom. A legjobb koncert a nyitóbuli Singas-produkció volt, utána kicsit elveszetettem a fonalat, én is csak néztem, csodálkoztam, milyen is ez a Kert, hogy mennyire más, mint amilyennek kitalálásakor képzeltük. Kicsit oázis volt a forró és néptelen pécsi nyár sivatagában, kicsit underground, kicsit trendi, kicsit polgári és klasszikus, kicsit mindenféle, arcát, lényegét, jóságát mégsem veszítvén, de azt hiszem, ez mindenekelőtt a hely nagyszerűségétől volt, s nem a szervezőmunkának vagy a vendéglátós tartalomnak köszönhetően. Sihedertől a nyugdíjasig mindenféle ember járt a Kertbe. De nem lett kultkocsma, hanem egy újfajta pécsi létezésmód környezete, valósága lett, ami persze jó, még ha nem is erre számítottunk. A Kertben a koncertek, az irodalom, az események csak ráadásként szolgáltak a megmagyarázhatatlanul természetes és távoli tengerpart-érzéshez, amely az egész város alapélménye lett ezen a nyáron. Ha a barokkpavilon mellett elnéztem Pellérd felé és kitakartam a képből a huszonötemeletest, biztosra vettem, hogy ott a kikötő, valahol a Kórház tér és a Petőfi utca között, sokszor majdnem el is indultam, hogy egyek egy friss kagylót Pier Aldo vagy Branko bácsi üzletében.
Barátaim azt állították, mágikus valóságteremtés, de szerintem csak szerencsés intuíció és jó emberi energiák pontos kapcsolódása.
De a Kertben éltük meg azokat a hajnalokat is, melyeken Kornéllal százhatvan feles után megállapítottuk, hogy a progresszív jazz vagy bármely más, nem szórakoztatóipari jellegű alkotóművészett legősibb ellensége a Harmónia, mert ugyan kit érdekel, mit szeretnél mondani, amikor szavak és hangok nélkül is majdnem tökéletes minden. A Kert és a Harmónia elszakíthatatlanok. A Kertnek olyan alapzenéje van, hogy abba nem igazán kell beleszólni. Engedni kell, hogy hosszan zenéljen, hallgasson, hátra kell dőlni egy nyugágyban, megvárni, míg a tenger ideér. Ilyen a Kert.
Meg olyan is, hogy feljelentettek, üldöztek, egyfolytában baszogattak bennünket miatta, mivel.......tudom és nem tudom, tudom, de nem érdekel, miért. Legyen övék a boldogság.
A Kafkajazz egészen más. Nem harmónia, nem tengerközeliség, nem hátradőlős jóérzés. Küzdelmes vidéki valóság, minden porcikájában. Tökéletes ellenpontja a Kertnek, talán épp azért kell, hogy a Kert, szárnyat bontván a nagy harmóniában, el ne repüljön innen elképzelhetetlenül messzire......Nincs félszavazás, nincs spontán értés, nincs simogató metakommunikációs játszadozás. Majdnem azt mondanám, hogy nincs semmi sem, de ez igazságtalan lenne.
Van valami mégis. A jazzklub ezen a tájon ismeretlen műfaj. Nem nagyon értik sem a zenészek, sem a közönség. Kivéve a Singas Project, meg én, és persze mindazok, akikről nem tudok, de értik. Most visszagondolva úgy érzem, az Anyswing is érti. Persze kérdés, kell-e érteni, érezni bármit, amit csinálunk...Szerintem nem árt. Mégis, itt, a Kafkajazz-ben történt most szombaton, hogy a Bársonyzakó eljátszotta legfrisebb dalát, a Karmikus büntetőtábort. Ennek néhányunk számára különleges jelentősége van. Évekkel ezelőtt neveztem Pécset első alkalommal a leggyönyörűbb karmikus büntetőtábornak, hivatkozva a keresztes hadjáratokban hírhedtté vált bogumilokra és az ő legendájukra, mely szerint addig születnek itt újra és újra, ameddig szörnyű bűneiket le nem vezeklik reinkarnációk hosszú során. Kornél felismerte a legenda mélyén lapuló igazságot és dalt írt belőle. Angyal Dorka énekelte és gyönyörű volt. És azt hiszem, mágikus is, mert talán még soha senki nem nevezte meg nyilvánosan ezeket a démonokat.
Ez történt.
És én úgy érzem, a magam részéről letörlesztettem összes tartozásomat és ezentúl már nem leszek "szpáhi egy karmikus táborvárosban". És ettől most jó nekem. Köszönöm.
Boldog Karácsony és Új Évet mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése