Most tényleg hagyjuk az olyanokat, hogy provincia, világvége, egyéni bánatok közösségi dimenzióba történő önkényes projekciója......Hagyjuk a panaszt, a nyűgöt, mert nem elegáns és különben is, régóta tudjuk, még Újvidék felől sodorta felénk a szél, hogy: "a reménytelenségnek nem kikötött alkotóeleme a dúsgazdag öröm".
Kérem, minden kétséget kizáró intenzitással, egyenletesen gyorsuló mozgással közeleg felénk 2010 és Európa Kulturális Fővárosa, s ezen a közelgésen még az sem változtat, ha a mecseki fagyban vacogó tiltakozók elszántsága ellenére lokátorok integetnek majd nekünk a Tubesről. Inetegessünk vissza minden lokátornak és bármilyen, a horizontunkon felbukkanó élet- és lélekidegen tárgynak, szegezzük acéltestüknek MC Siklós ezerszeresen edzett acélszó-futamait, melyek hasítását csak még kiélesíti a szaxofon.
Kérem, mi MC Siklósban, a Kafkajazz-ben, a Kultúrkertben és saját hajótöröttségünk büszke vállalásában keresünk támpontot, menedéket és útmutatást valami jövő felé, melyről előzőleg a magát Bőzsöny Ferencnek nevező idióta tett már némi említést.
A jövő pediglen a küszöbön toporog, csak a hidegben még vonakodik kivenni kezét a zsebéből, hogy végre kopogtasson jelenünk megereszkedett ajtaján.
Úgy vélem, az illető, aki az ajtóban áll, maga az Univerzum. Köszönök is neki: Jó napot, kedves Univerzum! Én így vélem, sejtem, intuícionálom, mert MC Siklós acélköltészete számomra a Világegyetemet jelentette be közeli vendégként. Szóval hogy eddig is itt volt, vagyis benne léteztünk meglapulva, el-eltünedezve labirintusaiban, számkivetve sodródva talányos sivatagai kellős közepén, de ezután, majd ha belépett az ajtón, ahogyan azt MC Siklós múlt szombat este a Bársonyzakóval és a Singassal megénekelte, szóval ezután egyesülve leszünk vele, mintha szerelem ébredne benne kicsiny személyünk iránt.
Én erről semmit sem tudok.
Kérdezzétek MC Siklóst és integessetek!
2009. december 18., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése