Nagyon Eörtzen, méginkább Péterfy, leginkább Any Swing

Eörtzen Nagy Gargely írót-költőt-képzőművészt néhány helyi szépasszony legnagyobb örömére egy vidéki kultúrház depressziós és vélhetően szociopata igazgatója próbálta irodalomról és dolgainak nyilvánvaló vagy rejtett mozgatóiról kérdezgetni, de a kérdezz-felelek játék ezalkalommal inkább a szüntelenül kiürülő vörösboros-kelyhekkel bajlódó kezek szórakozásává fordult...Mindenesetre a szerző dobogtatja lányaink, asszonyaink szívét, efelől semmi kétség.
Péterfy Gergely úr egyenesen Kisorosziból, Áprily Lajos és Jékely Zoltán irodalmi örökségének kiapadhatatlan forrásvidékéről érkezett, s magával hozta nekünk öles termetét, a barokk halál-kultuszt, valmint egy kitűnő és torokszorító prózaszöveget. Fekete Richárd kritikus beszélgetett vele, róla bizonyára még sokat fog hallani az irodalomkritikára szomjazó közönség.
Az igazi meglepetés szombat este érte az imént már említett, alkoholizmus-határon bolyongó vidéki kultúrházigazgatót, mikor is öntelt Singas-tudatához releváns érintéssel közelgett a standard-eket játszó Any Swing, melynek dobosáról, Krommer Balázsról kiderült, hogy valóban hajlamos ugyan az enerváltságra és a megmagyarázhatatlanul zeneidegen melankóliára, mindebből azonban képes kiszakítani magát, és olyankor elképesztően jól dobol. És jó volt nagyon Baksa úr is, elkell ismerni, meg az is jó volt, hogy jött vagy öt ismeretelen jazzarc, akik beálltak zenélni.
Szóval élet.
És a távoli kultúrház igazgatója fáradt és elhasználódott, csak azt szeretné, bár lenne más.